Tanulmányok

Sárközy Erika

A KOMMUNIKÁCIÓ „RENDSZERVÁLTÁSA”[1]

Kísérlet a múlt század 80-as éveiben kezdődő és máig zajló közéleti kommunikációs folyamatok társadalmi hatásainak a vizsgálatára, a kommunikáció- kultúra fogalom bevezetésére.

Témafelvető esszé

Az értekezés olyan „ rendszerváltás” leírására vállalkozik, amelyben a   rendszert, értsd.   a kommunikáció bonyolult folyamatait nagyon is különböző fogalmi keretben tárgyalta,   definiálta és definiálja ma is a hazai és a nemzetközi szakirodalom[2]

Kiinduló gondolatunk, hogy minden társadalmi szférában , a nyilvánosság valamennyi színterén és minden társadalmi cselekvésben a kommunikáció mutatja a legjobban a változásokat, egyfelől a változások közvetítője másfelől a változások kiváltója.

A változásokat több tényező dinamizálta.

Elsőként említjük a személyi és tömegkommunikációs technológia fejlődését, mindenekelőtt a műholdakat. Kezdetben csak kevesek által érthető és élvezhető módon- (nyelvtudási korlátok miatt) de mégis csak a világ betörését , a hazai hírek kontrollját jelentette. Dokumentálható befolyást gyakorolt műsorpolitikai háttérdöntésekben, és előkészítette a műsorkészítők – a politikai rendszerváltás idején majd azt követően – gyökeres attitűdváltását. Később a személyi számítógép , majd a világháló, az e- mail , a mobiltelefon- generációk,   a technika által elérhetővé vált műsor és információözön, –a média globalizálódása – a világ eseményeinek együttes élménye, mindez az elmúlt alig két évtizedben az emberi kommunikáció   különleges lehetőségeit és kényszereit teremtette meg.

[1] A „rendszerváltás”   metafóra a kommunikáció kontextusában, kódrendszerében és átviteleiben, történt alapvető jelentőségű változásokra utal .

[2] .160 kommunikáció definíciót gyűjtött ki Klaus Merten: Kommunikation. Eine Begriffs- und Prozessanalyse c. könyvében. Studien zur Socialwissenchaft Westdeutscher Verlag.

Dinamizáló tényező volt a gazdasági munkaszervezetek, a politika ill. a nyilvánosság értékviszonyainak és szabályainak a változása is. A gazdasági szférában a piacgazdasági átalakulás nagy hatású mozzanata, a multinacionális tőke és vele együtt a multinacionális kultúra bejövetele volt.

A politika új nyilvánosságot kapott, a 80-as évek végétől   a politikusoknak arcuk lett, új fórumokon közérdeklődéssel kísért diskurzusok folytak, a mikrofon pedig többé már nem a hatalmat testesítette meg.  

Mindezek nyomán a kommunikáció a mindennapi élet fókuszába került, – új kontextusban,   új kapcsolatot alakított ki a közszféra és a magánvilág   között. A kommunikációs hatások egyre fontosabbak lettek. Ez egyebek között azt is jelentette, hogy a közéleti szféra, korábbi tapasztalatainkhoz képest szokatlan módon, igényt tartott az „életvilág” korábban szuverén jelenségeire, pl. érzelmi megnyilvánulásokra, személyközi érzékenységre és a befolyásolásra

A harmadik tényező, amit érintenünk kell, a külső környezeti hatások egyidejűsége. A   társadalom döntő többségét felkészületlenül és váratlanul érték a gyorsan zajló rendszerváltó és globalizálódási folyamatok. És jóllehet a többségnek nem sikerült még   adaptálódnia a gyökeresen új hazai környezethez sem : pl. információrobbanáshoz, piacgazdasághoz, bankrendszerhez,   pinkód-világhoz és a célközönség-léthez, a zárt társadalomból a nyitottba való átlépés eufóriájához és kriminalitásához, amikor jöttek, jönnek folyamatosan a külső környezetből az új hatások, pl. a lifelong learning kényszere , a   sokkhatások, mint Szeptember 11-e és az ezt követő közvetlen fenyegetettség élménye, a délszláv háború, Irak… És ezekre is reagálni kell.

A tömegkommunikációnak, kiváltképp az új médiumoknak ezekben a folyamatokban, nagyon sajátos sokrétű de mindenképpen kitüntetett szerepük van: a személyes drámáktól kezdve a társadalmi konfliktusokon át a világméretű válságokig.[1] Mindeközben, kétségtelenül érvénye van annak a liberális álláspontnak,     amit Halmai Gábor   úgy fogalmazott meg [2] …. „a szabad kommunikációnak az érdekében egyre nagyobb kockázatot kell a jogállamnak vállalnia, és egyre szűkül azoknak az érdekeknek a köre, amelyek védelmében igazolható a vélemények állami korlátozása”… valójában tanúi , immár globális tanúi, olykor áldozatai vagyunk a véleménynyilvánítás, a sajtó szabad szárnyalásának.

[1] pl. Magyarországon a hálapénz web-site botránya,   vagy a hatásában egészen messzire vezető iraki foglyok megkínzásának nyilvánosság ügye

[2] in. A nyilvánosság rendszerváltása. Szerk. Vásárhelyi –Halmai Új mandátum, 1998. 95.o.

Az utolsó két évtized változásait fentiekben felidézett dinamizáló tényezői jól nyomon követhetők a nemzetközi és a   hazai társadalomtudomány reagálásaiban is. A kommunikációkutatást kezdetben, a 60-as évektől – a tömegkommunikációs eszközök pontosabban a TV hatásmechanizmusai, társadalmi szerepei inspirálták,[1] majd a 80-as–90-es évek fordulóján, (nyugaton hamarabb) az információátvitel technikai forradalma adott óriási lendületet, különös tekintettel a személyi kommunikációs -technológia robbanásara. De ekkor már a különböző társadalmi tudományok kutatói egyre növekvő érdeklődéssel fogtak a jelrendszer kutatásához, a nyelvészeken kívül filozófusok, etnográfusok, pszichológusok , szociológusok kezdtek fogalmi kereteket, vizsgálati módszereket kutatni a kommunikáció, a kommunikációs környezet változásainak és társadalmi hatásainak megragadására. A kommunikáció új és új megközelítésekben került a   kutatások fókuszába[2].,

Különös jelentőséget tulajdonítok   a hazai kommunikáció kutatás eme harmadik hullámának   a már globális világ részeként megélt de még nemzeti keretek között zajló kompetenciazavarok kettőssége miatt.[3]

Ez a kettősség meg inkább fontossá és értelmessé teszi számomra azt a próbálkozást, hogy a nagyarányú hazai társadalmi átalakulást – amely a politikai rendszerváltásban és a globális gazdasági kultúra megjelenésében lokalizálható- a kommunikációs jelenségei felől ragadjuk meg.

Jelen értekezés a markáns kommunikációs változásokat   a közéleti kommunikáció keretei között vizsgálja és kísérletet tesz a kommunikáció – kultúra fogalmi bevezetésére.

A közélet, mint színtér a nyilvánosság valamennyi szféráját magában foglalja ám jellemzően a hazai társadalomkutatásban különböző absztrakciós szinteken értelmezik.

[1] Magyarországon, Szecskő Tamás vezetésével a   Tömegkommunikációs Kutatóintézetben folytak ezek a kutatások..

[2]Egyebek között Gebner kulturális változások modelljére gondolok, Griffinre , Colin Cherry-re , aki filozófiai értelemben a társadalmanként eltérő kommunikációs „technológiákról „beszél, Mc Luhan-re   a hazai kutatásban témánk szempontjából kiemelkedő Horányi sajátos absztrakciói „problémamegoldó” modellje. Buda Béla munkássága a személyközi kommunikáció fogalmi rendezésében, hivatkozom Terestyéni Tamás és műhelyének, valamint Nyíri Kristófnak   az új kommunikációs technikákkal kapcsolatos kutatásaira, Szabó Katalin szellemi kalandozásaira a piac és a kommunikáció összefüggéseiben megírt könyveire, tanulmányaira – Völgyes Iván magyarországi munkásságára, összehasonlító kultúra elemzéseire, pl. a Magyarország versenyképessége a XXI. század elején c. több helyen is publikált előadására,   Szalai Erzsébet elit-kutatásaira valamint olyan új kutatási irányokra , mint az   Emergency Communication, Császi Lajos, Borisz Szegal képviseletében

[3] Jól érzékelhető volt ez a beépített konfliktus az Erasmus Intézet Transformation of Communication Culture in Post-Socalist Countries nemzetközi konferenciáján az MTA felolvasó termében (2000 március 25-26)

A nemzetközi szakirodalom egyértelműen a nyilvános és nyilvánosság kifejezéseket a köz és a magán oppozíciójaként értelmezi. Engedtessék meg egy kis szemantikai kitérő. Heller Mária és Rényi Ágnes[1] fejtegeti, hogy a legegyszerűbb fogalmi keret az angol nyelvben található, pulic szó közügyet, közt, közszférát, közönséget, közre tartozót ugyanúgy jelenti, mint a kormányzatot, valamint azt is hogy valami nyilvános, mindenki által tudható.

( ez igaz a francianyelvre is) A private, privé mindkét nyelvben az ellentéte ennek, vagyis magán, sőt jellemzően titkos, nem nyilvános, zártkörű. A legárnyaltabb fogalomhasználatot a magyarban találták a szerzők, ahol „a köz és magán sok jelentésű használata mellett , attól elkülönülve megtaláljuk a nyilvános és nem nyilvános szemantikai oppozicióját is.

Talán ebben rejlik annak magyarázata, miért használják nálunk olykor a társadalmi élet kifejezést a közélet- szinonimájaként.

A közélet mindig valamely kommunikatív színtéren azaz valamely kollektív ágens nyilvánosságában folyik.”,- fogalmazza meg Horányi Özséb. Gombár Csaba a közéletet   mint a magánéleten túli sajátos nyilvánossággal bíró érdekformáló, érdekszervező és érdekérvényesítő intézményesen zajló társadalmi tevékenységnek írja le, amely magában foglalja a politikai, gazdasági társadalmi aktivitásokat és ezek körülményeit.

Tételezzük fel, hogy az utóbbi meghatározás is felfogható nem csak intézményesen zajló tevékenységként. Ez esetben   használhatjuk a gazdaság, az üzleti világ, a kultúra, a média jelenségeire, de vonatkoztathatjuk intézményekre, szervezetekre , közösségekre, egyházakra, és a velük kapcsolatba kerülő egyénekre, különféle nyilvános életszínterekre is, pl. a bevásárlóközpontokra, labdarúgó mérkőzésekre.

Ha ezt elfogadjuk, a kommunikációs változások   kutatásának a legátfogóbb alkalmazási területe lehet a közélet. Ebből a megfontolásból definiálunk közéleti kommunikációnak minden kommunikációs folyamatot, amelynek célja az egyén, a csoport vagy a szervezet bekapcsolódása a közélet valamely rendszerébe akár részvételi szándék, akár alakító beavatkozás jegyében.[2]

[1]Heller Mária –Rényi Ágnes A „ köz” és a „magán” ellentéte és a nyilvánosság problémája. in: Szövegvalóság, Scentia Humana, 1997. Budapest, pp. 85-98.

[2] Utalások az Erasmus Intézet közéleti kommunikációs kutatási anyagaira és Közéleti Kommunikáció c. tanulmánykötetre. Szerk. Buda Béla- Sárközy Erika Akadémia Kiadó Bp. 2001

Az értekezés a közéletből   néhány kiemelt szférát színteret tárgyal: a gazdasági szférát , és alrendszereit a termelő és szolgáltató gazdasági szervezeteket – kiemelten kezeli a politika jelenségeit és kitüntetett figyelmet kap   a közéleti kommunikáció egyik fő tengelye- a közismerten kettős szerepben jelen levő, – a közéleti eseményeket közvetítő és generáló média.

Kommunikáció – kultúra. És nem kommunikációs! kultúra. Nem általában a kultúráról van szó, [1] , a kommunikációt viszont a legtágabban használjuk: a kompetencia, az alkalmazkodási tudások és készségek összességének értelmében.

A klasszikus kultúra értelmezések alapgondolatai: a „közösen elfogadott” „vezérlő elvek készlete,” amelyet az ember örököl és továbbad a következő nemzedéknek”…stb. erre a kultúrára nemigen vonatkoztathatók. Plasztikusan fogalmazza meg a dilemmát Sorensen [2] „ az ember ma oly gyors ütemben változtatja a környezetet és önmagáról alkotott nézeteit, hogy nemzedékről nemzedékre meg kell változniuk a helyes élet viselkedési szabályainak” .

Az adott   társadalomra jellemző speciális kultúra fogalom megkonstruálása azt a célt szolgálja, hogy általa a társadalmak, az élet minőségére vonatkoztatható dimenziókban mérhetők, és összehasonlíthatók legyenek.

Itt most nem térünk ki az ismert mennyiségi, miből, mennyi, és hányszor típusú statisztikákra. Nem mennyiségi mutatókat keresünk, jóllehet azok is hozzátartoznak ehhez a kultúrához. Szeretnénk továbblépni.   Miben mérhető például az általános iskolai retorikai órák haszna? (ahol működik) Az önprezentáció és önvédelem hatékonyságában, vagy egészségügyi statisztikákban? A középiskolákban tanított médiaismeretek, televízió- tantárgyak – egyebek között: szerkesztési elvek, a hatások mechanizmusai, manipulációs törekvések, – hogyan befolyásolhatnak értékrendeket? A tudatos kommunikáció oktatása hogy értékeli fel a mindennapokban annak egyik alapfogalmát: az empátiát? Milyen jelentősége van a hobby tanulásnak, tehát a nem piaci értékesítésre szánt ismeretszerzésnek, …stb..

[1] Az egyes kultúrák közötti empirikusan is meghatározható különbségek meghatározására a társadalomkutatók régóta keresnek érvényes mutatókat. Ez vezette Gebnert is az ismert kulturális mutatói, a mérőszámok kidolgozására, amelyek követői szerint a kultúra tartalmait   és időbeni folyamatait jellemzik..

[2]A Kommunikatív jelenség Kommunikáció I. Szerk. Horányi Özséb General Press Kiadó 2003. 225.o.

Ez a kommunikáció- kultúra felfogás számot vet azzal , hogy mint kultúra, a szocializáció mechanizmusain át terjed és változik Hiszen a mindennapi alkalmazkodáshoz, a gondolkodáshoz és a döntésekhez szükséges készségek fejleszthetők, új ismeretek megtanulhatók, az információk elérhetők, a tudások átadhatók. Ebben a fogalmi keretben az is jól vizsgálhatónak látszik, mily szocializációs csatornákon és miféle hatásfokkal, érvényességgel terjed ez az új és állandóan megújuló tudáskészlet, (lsd. Sorensen fenti idézetét) hogy   mit jelent a kommunikációs készségek, technológiák és eszközök birtoklása és mivel jár a hiányuk?

Azért is érdemes megvizsgálni a kommunikáció kultúrára szocializáló intézményeket [1] mert ha nem is forradalmi de mégiscsak reszocializálás ment/megy végbe. A szocializáció személytől személyre irányuló primer intézményei: a család a baráti körök hatásukat tekintve   háttérbe szorultak illetve átalakultak..

A fogalom bevezetésének kísérletét[2] az a felismerés motiválja, hogy a tudatosan használt és fejlesztett kommunikációs eszközök, és készségek, a hatás keltés, a önreflexió – mérhető kommunikációs készenlét, amely más kultúrákkal történő illeszkedést, végső soron alkalmazkodást tesz lehetővé. Ezt az új tudást, az új kommunikációs körülményekhez való adaptálódás készségeinek és ismereteinek összességét   nevezhetjük új műveltségnek , kommunikációs műveltségnek.

A kommunikáció rendszerváltása kikényszeríti ezeket az új alkalmazkodási készségeket [3]

És azonnal társadalmi üggyé is teszi. A kommunikációs műveltség színvonala, és terjedése ugyanis,   a társadalom mind nagyobb részének e tudás birtoklása demokrácia-követelmény és szociális kérdés. A kommunikációs műveltség mentén , mint tudjuk bizonyíthatóan újra strukturálódik   a társadalom..

[1] utalás egyebek között Völgyes Iván politikai kultúra, politikai szocializáció c. előadására MTA PTI. In. Ezredvégi értelmezések. Villányi úti könyvek Politikatudományi sorozat 19.sz. 211.o.

[2] A kommunikáció-kultúra megfogalmazásában inspirálóan hatott Horányi „ problémamegoldó „ modellje

[3] Nyiri Lajos: Knowledge-Based Society and Its Impact on Labour-Market Values,

in: Society and Economy (2002), Akadémiai Kiadó, Budapest

Példának okáért nézzük meg, milyen készségekre tart igényt a munkaerőpiac. Mára a munkahelyi személyi kiválasztás egy külön tudományággá vált . A humán menedzser pedig egy önálló és módszereiben állandóan fejlődő munkakörré lett.

Az alábbi táblázat[1] éppen csak érzékelteti az egyébként a bonyolult személyiségprofil és elvárási szinteket.

t1

A magyar közélet egyenetlenül és különböző hatásfokkal változott.

A kommunikáció rendszerváltása a gazdasági, vállalati szférákban kezdődött leghamarabb és itt zajlik a leggyorsabban is, a politika területén hirtelen változásoknak voltunk tanúi, , a közszolgálati szféra nagyon lassan változik, a média alkalmazkodása speciálisan zajlik.

Az értekezés a fenti gondolatokat az alábbi társadalmi szférákban kívánja demonstrálni:

[1]     Antalóczy Timea – Sárközy Erika A gazdasági kommunikáció szintjei a gazdasági kultúraváltás folyamata és társadalmi hatása.. Kutatási koncepció In. Erasmus Intézet könyvtár

I.. Gazdasági szféra, vállalti kultúrák.- az új gazdasági kultúra kommunikációja

Az új vállalati kultúrák társadalmi hatását eddig nagyon kevesen vizsgálták, pedig a multinacionális vállaltok mára meghatározzák az ország termelési és gazdasági – kultúráját valamint – ennek a dolgozatnak éppen az is célja, hogy bizonyítsa -megváltoztatják – a társadalmi normáit, értékrendjét- kommunikációs kultúráját.

A gazdasági kommunikáció lényegi tartalmát meghatározza, hogy magát, a gazdasági folyamatot is mint információfolyamot kell szemlélnünk. A termelést egyre inkább, mint információfolyamot kell szemlélnünk. „ Nem túlzás az a megállapítás, – fogalmazza Szabó Katalin – hogy már a közeli jövőben minden üzlet többé-kevésbé szoftverüzlet lesz, és nagyon sok üzlet már ma is az. A személyek és vállalatok közötti információáramok, amelyek korábban valóban csak az anyagi folyamatok másodlagos kísérői voltak, mára a termelés legfontosabb áramává.” [1] A piacgazdaság létrejötte és fejlődése során megsokszorozódik az államtól független résztvevők száma, kommunikációs láncok születnek, hogy összekapcsolják a szükséges információáramlást, s állandóan változik a kommunikáció tartalma.

A kommunikáció szerepe tehát felértékelődik és ezáltal azoknak a technológiáknak a szerepe is megnő, amelyek ezt a kommunikációt elősegítik ill. megkönnyítik

A gazdasági szférából új munkakultúra és azok értékei áramlanak ki, mások lesznek az uralkodó vezetési stílusok is.

„Vállalati szinten, a betelepülő multinacionális vállalatoknak nem a termelés modernizálása jelentette a legnagyobb gondot, hanem a más és más értékeket preferáló kultúrák mindennapi ütközésének kezelése. Az alábbi lehetséges ellentétpárok jól jelzik a probléma lényegét a nyugati és keleti régió vonatkozásában. [2]

[1] Szabó Katalin: A manufaktúráktól a mentofaktúrákig. In: Milleneum az Akadémián.

Közgyűlési előadások. (Szerk. Glatz Ferenc) MTA, Budapest, 2000. 1357-1377old.

[2] Idézet Völgyes Iván professszortól. A General Electric magyarországi főtanácsadója és számos szakmai cikk és tanulmány szerzője 1990 és 2001 között.

t2

Végül is az új gazdaság kulturális mintái és   kommunikációs technikái- sajátos és erőteljes hatást gyakoroltak   a közélet más szegmenseire; kiváltképp a politikai szférára és a médiára.

A „piac” kénytelen kommunikálni, hogy termékeit és szolgáltatásait felkínálja, új médiumok jönnek létre, s egyre keményebb versenyben kényszerülnek, újabb és újabb módon kommunikálni a piac releváns szegmenseivel.. A verseny alapfeltétele, hogy megkülönböztethetővé váljék a termék, hogy az „eladó” meghatározóan tudja önmagát és termékét közvetíteni.

Ez a harsány, egyre „hangosabb” és markánsabb – a legjobb mosószert is hirdető – kommunikáció terjed majd át a társadalomra is, a politikai szférára és a médiára ahol az aktorok mind élesebben hirdetik azokat az extrém pontokat melyek megkülönböztethetővé teszik saját – ideológiai-szellemi, gazdasági, vagy politikai – értékeiket.

 

II. A politikai szféra és kommunikációs változásai

Fontos emlékeztetni, hogy a piacgazdaság születése Magyarországon nemcsak az 1990-ben bekövetkezett demokratikus átmenet, hanem a korábbi reform-kísérletek eredménye is. Azaz: a gazdasági, egy évtizeddel megelőzte a politikai rendszerváltást.

Míg a gazdasági kultúraváltás lassan ment végbe, addig a politikai rendszer összeomlása után, azonnal új mechanizmusokkal kezdett működni a nyilvánosság,[1] új keretek és lehetőségek teremtődtek meg a társadalmi politikai diskurzus számára

Politikai kommunikáció ’89 előtt

 Politikai kommunikáció ’89 után

  • egyirányú közlés, választ nem vár
  • zárt információs rendszer
  • kézivezérlésű sajtó
  • eseménytelen belpolitika
  • többirányú kommunikáció
  • nyitott információs rendszer
  • sajtószabadság
  • tömegkommunikáció az életet, politikát közvetíti

Közös kód ’89 előtt

Közös kód ’89 után

  • közösen gyakorolt normarendszer
  • közös országkép (legvidámabb barakk)
  • nyelvi kódok
  • sorok között “olvasás

 

  • nincs országkép
  • nyelvi kódok nem működnek
  • normarendszerek nem működnek

A többpártrendszer révén a politikai szféra is látványosan versenyágazattá válik. Míg azonban a   gazdasági rendszerváltásban jól kipróbált importált modellek és minták működtek, a magyar politikai kultúra modell nélküli kísérletezés 1998-ig az Orbán kormány színrelépéséig. A politikusok lassan vették át a gazdasági kommunikáció hatékonyságára épülő nemzetközi mintáit   és módszereit- de átvették.

Van a politika, a közéleti kommunikáció szempontjából egy nagyon fontos színtér: ez a közszolgálati szféra; az állami intézmények, az önkormányzatok, társadalmi szervezetek civil egyesületek, idesorolom a tudományos közéletet is. Ebben a közegben alig tapasztalható hatékony, tudatosan alkalmazott kommunikáció. Hiányzik a tájékoztatás, a megszólítás, a párbeszéd, vagyis az együttműködés hatékonysága. És persze hiányzik a hatékonyság mérése.

[1] Sárközy Erika : Politikai kultúra és politikai kommunikáció. In. Közéleti komommunikáció. Akadémia Kiadó 2001. Bp. 69-79 o.

Bizonyos értelemben valódi kommunikációs szakadék figyelhető meg: egyfelől a hatékony kommunikációra és piaci kultúrára épülő versenyszektor, másfelől a társadalom egészével kis hatásfokkal kommunikáló közszolgálati rész között.

Érdekes aspektusa a témának, hogy míg a rendszerváltás előtt a közélet, a hatalom próbált behatolni a magánszférába, most inkább az figyelhető meg, hogy a a privát élet -miközben elkezdett alkalmazkodni a közéleti elvárásokhoz – egyre gyakrabban játszódik közéleti színtéren. ( Jó példák erre az igényre a kibeszélő shaw-k sikere és a Big Brother tipusú műsorok.)

III. A Média szerepváltásai és hatása a kommunikáció-kultúra alakításában….

A média hatalma óriási a közvélemény formálásában. Közírók mar a 20. század eleje óta féltik  “a médiának kiszolgáltatott tömegeket”.
Ez a hatalom egyre nagyobb az információk mennyiségének növekedésével, hiszen a jól ismert és sokak által elemzett szelekciós funkció révén a hatalmas információ mennyiségből kiválaszt bizonyos elemeket és ezekre irányítja a tömegek figyelmet.   A napirend elméletek   ( agenda setting) szerint nem is azt mondja meg a média mit gondoljunk, hanem azt, hogy miről gondolkodjunk. Ez már anyagi, és presztízs következményekkel jár a gazdasági közegben.
Témánk szempontjából fontos megérteni a kommunikációs technológiai változások hatásait a média közegben. A digitalizációval válságba került a korábbi teljes választékot kínáló média modell, a kábel- műhold, valamint az internet médiatér nyerése a csatornák tömegeit eredményezi . Ez nem csak a közönség-elérési technikákat változtatja meg, hanem befogadói magatartásokat is.

Érdekes aspektusként merül fel ebben a közegben a közszolgálati média szerepe, szerepkeresései, megváltozott tartalma és versenyképtelensége.

Hipotézisek:

  1. A közép-európai politikai rendszerváltozásokban az elektronikus-kommunikációs technológia robbanásszerű fejlődése – mint visszafordíthatatlan folyamat – szignifikáns szerepet játszott. . Tehát az a tény, hogy kezdetben elsősorban a műholdak révén az információk szabad áramlását már nem lehetett megakadályozni és már nem lehetett azokkal tovább a hagyományos módokon manipulálni. Feltételezésem szerint ezek a körülmények is meghatározták a rendszerváltás jellegét
  1. Az információhoz jutás új csatornái , vagy ahogy általában nevezik az e-kultúra , nagy szerepet kapott a piacgazdaság beindításában A gazdasági szféra igényelte a leggyorsabban az információkhoz való új viszonyulást, új alkalmazkodási készségeket és új magatartásformákat. A piacgazdasághoz, a globális világhoz való illeszkedés kultúraváltást hozott amely megteremtve a hatékonyság kultuszát, alapvetően befolyásolta a közéletet új kommunikáció kultúrát kényszerít(ett ) ki.
  1. Ennek az új kultúrának a lényegi elemei, a gazdasági értékek társadalmi konvertálása, és átvétele folyik a kommunikáció (minőségi) változásain keresztül a közélet minden színterén – érintve a személyes élettereket is. Tehát a személyközi kommunikáció világában is végbement a „rendszerváltás.”
  1. A változásokhoz való alkalmazkodáshoz   új tudásra, új készségekre van szükség, új „műveltségre. ”Ezen tudásokhoz, eszközökhöz, és a készségek fejlesztéséhez való hozzáférés újabb sajátos   társadalmi strukturálódáshoz kapcsolható.

Megkíséreljük   elfogadtatni a kommunikáció-kultúrája fogalmat, mint vizsgálati keretet, amelyben mérhetően összehasonlíthatók a társadalmak –   az élet minőségére jellemzően – aszerint , hogy milyen széles tömegek rendelkeznek a folyamatos alkalmazkodás ( kommunikáció ) műveltségével illetve, hogy a társadalom mekkora szerepet vállal e tudás eljuttatásában és hasznosulásában.

Kutatási Program

  1. szakirodalom és forrás       elemzés:
  • mindenekelőtt a közélet, társadalmi kommunikáció , nyilvánosság valamint kultúra értelmezése szempontjából .
  • a téma szempontjából releváns interdiszciplináris gondolkodási irányokban

(különös tekintettel a kommunikáció– kultúra mérhetővé tétele érdekében.

  1. A média-, a politikai- és az új vállalati struktúrák kommunikációjának illusztrálása   a dokumentumok narratív, diszkurzív és pszicho-lingvisztikai elemzésén       keresztül.
  2. statisztikai adatok és közvélemény kutatások ,- másodelemzése.
  3. kontextus elemzés: az értekezés két évtizedének szakaszolása       az egyes szakaszokhoz kapcsolható kommunikációs környezet szempontjából.
  4. Hipotéziseim igazolására releváns, különböző szakterületről kiindult elméleti és empirikus kutatások konklúziójának és részeredményeinek egybevetése:
  • empirikus részkutatások- piackutatások,, oktatásszociológiai, egészségügyi stb
  • vizsgálatok felkutatása,
  • valamint ismert kutatásoké egyebek között: Buda Béla széles spektrumú kommunikációs közértekezési és a személyközi kommunikációban tett elméleti munkássága, Gebner kulturális mutatói, Horányi Özséb „problémamegoldó modellje”, Colin „ technológia” hipotézise, , és Terestyéni Tamás társadalmi kommunikáció terén végzett elmélet kutatásai, Nyiri Kristóf kísérletei és az új személyi kommunikációs technológiákkal kapcsolatos kutatásaik valamint az Erasmus Intézet közéleti kommunikáció keretében végzett vizsgálatai, elméleti kutatásai. .
  • a médiaelemzésen, a diszkurzív és narratív megközelítések mellett
  • a kvalitatív társadalomtudományi metodológia eszközeivel kívánok dolgozni
  • szeretném felhasználni az Erasmus Intéztetben megkezdett kutatási, kutatásszervezési – tehát elemzéseket, vizsgálatokat generáló – gyakorlatomat illetve– három évtizedes – média-kommunikációs és kommunikációt tanító tapasztalataimat.
  1. A kutatási módszereket illetően:
  1. A disszertáció megírása

Leave a comment

Back to Top