Előadások
A dialógus társadalmi környezete
Tisztelt Konferencia !
A dialógus fontos fogalom sőt, szimbólum! A technicizálódó világban az emberi lépték szimbóluma, mert a dialógus emberi cselekvés, valóságos emberek valóságos párbeszédét jelenti.
Amikor tehát a dialógus jelenséget vizsgáljuk , akkor együttélésünk minőségét vizsgáljuk, a személyi kommunikáció feltételeit és gyakorlatát: vannak e közös kódok, lehetséges-e egyáltalán a kommunikáció, működik-e empátia vagyis figyelünk-e egymásra, mennyire vagyunk kíváncsiak és szolidárisak, hogyan reagálunk a környezetünkre?
Empirikus vizsgálatok és mindennapi tapasztalataink is a dialógus zavarairól árulkodnak: kiszámíthatatlanok a reakciók, gyakori az alkalmazkodási válság, sok a félreértés, a konfliktus, és következményeik: frusztráció, sikertelenség, indulatok, apátiák…a magánéletben és a közéletben egyaránt. Az Erasmus Intézet keretei között folytatott kommunikációs kutatások ezeket a jelenségeket a társadalom kommunikációs kultúrájának keretében vizsgálják, megkülönböztetve a versenyszférában illetve a közszférában zajló dialógusokat- kommunikációt.
A dialógus zavaraitól a sokkhatásig
Kutatásaink alapján azt gondolom: a zavar a gazdasági kultúraváltással kezdődött. Azaz: egy évtizeddel megelőzte a politikai rendszerváltást, gondoljunk a második gazdaságra, a kisvállalkozásokra, gmk-kra, a kezdődő reklámkultúrára. A piacgazdaság sokak számára már mindennapos valóság volt a ’80-as évek közepén.
Sokan vélik úgy, hogy a piacgazdaság kiteljesedése a közép-európai rendszerváltások legnagyobb hatású eleme. Ezen belül azonban meghatározó és lényegi mozzanatnak tartom a kommunikációs környezet hirtelen és gyökeres megváltozását.
A rendszerváltás körül:
- berobban az információtechnikai forradalom,
- sokkoló reklámkampányokkal jelentkeznek a frissen érkezett multinacionális cégek
- az ismert pártállami élet- és túlélési technikák helyett új, piacgazdasági élethelyzetekkel, ismeretlen mentalitással szembesül a társadalom
- tömegek vesztik el kompetenciájukat:
- a változások követésében,
- a párbeszédek kezdeményezésében
- és azok fogadásában is.
- Eközben a multinacionális cégek behozzák a verseny, a hatékonyság globális követelményeit
- a munkaerőpiac, a külvilág egyre erőszakosabban igényel új gondolkodási, tanulási és kapcsolatkezelési készségeket – azaz új kommunikációs műveltséget.
Tulajdonképpen még Nyugat-Európában, sőt, Amerikában is sokkot okozott a felgyorsult világ, a globalizáció révén erősödő külső hatások.
Nálunk a sokkhatás jóval erősebb volt , hiszen a globális piachoz való alkalmazkodás együtt járt a politikai rendszerváltással is.
A társadalom egyik , kompetenciáját veszítő része számára ellehetetlenedett a párbeszéd, a hatékony személyi kommunikáció, a társadalom másik, szerencsésebb vagy egyszerűen csak fiatalabb része számára pedig éppen megkezdődött a kommunikáció forradalma.
Megkezdődött a befolyásolás, a hatáskeltés, a hatékony érdekérvényesítés, a meggyőzés, az emberekkel való hatékony együttműködés kommunikációs szabályainak alkalmazása. És hol kezdődött volna másutt, mint a gazdasági szférában – ahol először lett nyilvánvaló: világméretű és permanens verseny résztvevői lettünk. ,
Dialógus a versenyszektorban: hatékony kommunikáció
Multik. Ők hozták magukkal a mintát, mindenekelőtt a hatékonyság-központú amerikai vállalati kultúrákat.
Soha nem látott méretekben képezték a vállalatok az embereiket, a vállalati kultúra , egy közös fogalomrendszer, nyelv, és magatartás begyakorlására, a fogyasztók, a vásárlók, a potenciális partnerek hatásos megszólítására. Ez volt a nagy kommunikációs tréning- korszak.
Az állampolgárból, a polgárból- célközönség lett, akit feltérképeztek, megszólítottak, talán pontosabb ha azt mondom leszólítottak – mi pedig „jól” reagáltunk. Hagytuk magunkat (fogyasztóként) elcsábítani.
A politikai porondon folytatódott a hatékony kommunikáció karrierje, ahol többpártrendszer lévén, ugyancsak verseny van… Hogy ehhez a versenyhez ugyanazok a piacgazdasági kommunikációs receptek kellenek, ennek felismeréséhez elsőként az Orbán kormány jutott el, és divatot is csinált belőle.
(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy míg a gazdasági rendszerváltásban működtek a globális minták, a magyar politikai kultúra hazai fejlesztés, – közép-európai modell. Nem ritka, amikor kizárólag kommunikációs technikák összecsapásait figyelhetjük az érvek, valódi párbeszéd, értékek, elvek, programok vitája helyett.)
Piaci szereplőként megjelent a kereskedelmi média is, de a média speciális elemzésére most nem térek ki.
Amiről eddig beszéltem, az a társadalom hatékony, piaci része volt, a versenyszektor, amelyik mint tapasztaljuk, nagyon is kezdeményezi a párbeszédet, vagy legalábbis a hatásos megszólítást!
Dialógus a közszférában – szereptévesztés és empátiahiány
Van egy másik, témánk szempontjából nagyon fontos szféra, amelyik érezhetően nem versenyez, ahol a hatáskeltés, a hatékonyság, nem látszik fontosnak.
Ez a közszféra; az állami intézmények, az önkormányzatok,
közszolgálati médiumok, társadalmi szervezetek vagy civil egyesületek
és én még idesorolom a tudományos közéletet is.
Ebben a közegben alig tapasztalható hatékony, tudatosan alkalmazott kommunikáció. Hiányzik a tájékoztatás, a megszólítás, a párbeszéd, vagyis az együttműködés hatékonysága. És persze hiányzik a hatékonyság mérése.
Bizonyos értelemben valóban kettéoszlik a társadalom; egyfelől a hatékony kommunikációra és piaci kultúrára épülő versenyszektorra, másfelől a társadalom egészével kis hatásfokkal kommunikáló közszolgálati részre.
(Megjegyzem Amerikában és az Únióban a social marketing elismert tudományág lett melynek tudósai a hatékony tájékoztatás a társadalmi párbeszéd szolgálatában állnak.
Emlékeztetőül idézek fel néhány általánosan ismert jelenséget:
- Sok a papír, a brossura, sok a betű -és kevés a hatásvizsgálat. Gondoljunk például az évek óta gyártott EU tájékoztatási füzetekre, jó szándékú cikksorozatokra, társadalmi célú kampányokra.
- A tudományos felfedezések és kutatások nyomán bizniszek, pl. életmódipar virágzik, de valójában a magyar lakosság egészségügyi- életviteli ismeretei megdöbbentően alacsonyak minden szociológiai csoportban.
- A civil társadalom érdekérvényesítő működését gyakran gátolja, hogy képviselőikből hiányzik a kiállás bátorsága, a közszereplés rutinja.
- A versenyszférának és a közszférának az együttműködését – a fejlett országok sikeres modelljét: Private Public Partnership – , Magyarországon a közszféra felőli érdektelenség
- a közmédia még mindig a helyét, a szerepét keresi…és tévesen a versenyző, nem pedig a tudás és kultúraközvetítő szerepben keresi.
Vizsgálódásaink szerint a közszféra társadalmi diskurzusokban megjelenő erőtlensége a kommunikációs kultúra, a kommunikációs műveltség hiányában; az empátia hiányában, a bizonytalan szerepfelfogásában, a megszólítottak nem kellő ismeretében és ennek következtében, a hatások és reakcióik tervezhetetlenségében, valamint ezzel összefüggésben egy nem hatékonyság-orientált szervezeti működésben rejlik.
A közszféra átlagos szervezeti kultúráját ezúttal csak abban az értelemben említjük, amennyiben a szervezet működése nem független a keretei között tevékenykedő – működtető ember felkészültségétől. Témánk aspektusából ez a felkészültség a szakmai kompetencia mellett a kommunikációs műveltséget is jelenti.
A kommunikációs műveltség – korkövetelmény!
A kommunikációs műveltség alapjának a tudatos kommunikáció szabályainak ismeretét, és begyakorlottságát tekintem. (Ne tévesszük össze az információtechnikai képzéssel.)
Mire tanítanak a hatékony kommunikáció szabályai?
- tarts rendet a fejedben,
- ismerd meg magad és mérlegeld, mire vagy képes
- fogalmazd meg egyértelműen a céljaid
- figyelj a partneredre, és alkalmazkodj hozzá
- érvelj és vitatkozz hatásosan , de sose sértsd meg mások önbecsülését,
- légy kíváncsi,
- az életed tekintsd permanens tanulási folyamatnak!
Ezek a szabályok azonban – és itt a jelentősége a kommunikációs alapműveltség kiterjesztésének – nem csak a, sikeres kommunikáció magánleckéi, hanem új együttélési normák és a gyorsan változó világban elemi alkalmazkodási technikák.
A közszférának tehát nyilvánvaló érdeke és feladata lenne a kommunikációs műveltség elsajátítása és közvetítése.
Például, a kommunikációs műveltség, érintkezési szabályok, a társas együttlét szabályainak közös megtanulásában miért is ne vállalhatna szerepet a közmédia?
Miért is ne lehetne kötelező tananyag, alaptantárgy a hatékony kommunikáció az iskolákban?
Ami a kisiskolásoknak érdekes szituációs játék, abból lesz az empátia, a másikra figyelés begyakorolt reflexe, az érvelés, a vitatkozás, a nyilvános beszéd biztonsága. Micsoda esélyteremtés!
Ami a középiskolásoknak érdekes szituációs játék, abból lesz az önismeret és az önbizalom forrása, a személyes élet tervezésének, a konfliktusok felismerésének és kezelésének gyakorlata, a fellépés, a szereplés biztonsága.
Ami az egyetemeken és főiskolákon érdekes szituációs és multimédiás játék, abból lesz egyebek között a munkaerő-piaci alkalmasság, mert Európa piacán nemcsak a nyelvtudás, hanem a kommunikációs műveltség is szükséges.
A társadalmi közérzetért, az esélyek biztosításáért felelősséget érző közszférának bizonyosan lépnie kell.
A közszolgálati „ipar” előtte áll még annak a leckének , amit a versenyszféra már megtanult: a kommunikációs felkészültség az a közös kotta, amelyből a hatékonyságot, a versenyképességet, és a környezethez való alkalmazkodást lehet vezényelni.
Amíg ez az átalakulás nem történik meg, alighanem kulturális tolmácsokra lesz szükség.
Köszönöm a figyelmüket.
Leave a comment