Előadások

A dialógus társadalmi környezete

Tisztelt Konferencia !

A   dialógus fontos fogalom sőt,   szimbólum! A technicizálódó világban az emberi lépték szimbóluma, mert a dialógus emberi cselekvés, valóságos emberek valóságos párbeszédét jelenti.

Amikor tehát a dialógus jelenséget vizsgáljuk , akkor együttélésünk minőségét vizsgáljuk, a személyi kommunikáció feltételeit és gyakorlatát: vannak e közös kódok, lehetséges-e egyáltalán a kommunikáció, működik-e empátia vagyis figyelünk-e egymásra, mennyire vagyunk kíváncsiak és szolidárisak, hogyan reagálunk a környezetünkre?

Empirikus vizsgálatok és mindennapi tapasztalataink is a dialógus zavarairól árulkodnak: kiszámíthatatlanok a reakciók, gyakori az alkalmazkodási válság, sok a félreértés, a konfliktus, és következményeik: frusztráció, sikertelenség, indulatok, apátiák…a magánéletben és a közéletben egyaránt. Az Erasmus Intézet keretei között folytatott kommunikációs kutatások ezeket a jelenségeket a társadalom kommunikációs kultúrájának keretében vizsgálják, megkülönböztetve a versenyszférában illetve a közszférában zajló dialógusokat- kommunikációt.

A dialógus zavaraitól a sokkhatásig

Kutatásaink alapján azt gondolom: a zavar a gazdasági kultúraváltással kezdődött. Azaz: egy évtizeddel megelőzte a politikai rendszerváltást, gondoljunk a második gazdaságra, a kisvállalkozásokra, gmk-kra, a kezdődő reklámkultúrára. A piacgazdaság sokak számára már mindennapos valóság volt a ’80-as évek közepén.

Sokan vélik úgy, hogy a piacgazdaság kiteljesedése a   közép-európai rendszerváltások legnagyobb hatású eleme. Ezen belül azonban meghatározó és lényegi mozzanatnak tartom a kommunikációs környezet hirtelen és gyökeres megváltozását.

A   rendszerváltás körül:

  • berobban az információtechnikai forradalom,
  • sokkoló reklámkampányokkal jelentkeznek a frissen érkezett multinacionális cégek
  • az ismert pártállami élet- és túlélési technikák helyett új, piacgazdasági élethelyzetekkel, ismeretlen mentalitással szembesül a társadalom
  • tömegek vesztik el kompetenciájukat:
    • a változások követésében,
    • a párbeszédek kezdeményezésében
    • és azok fogadásában is.
  • Eközben a multinacionális cégek behozzák a verseny, a hatékonyság globális követelményeit
  • a munkaerőpiac, a külvilág egyre erőszakosabban igényel új gondolkodási, tanulási és kapcsolatkezelési készségeket – azaz új kommunikációs műveltséget.

Tulajdonképpen még Nyugat-Európában, sőt, Amerikában is sokkot okozott a felgyorsult világ, a globalizáció révén erősödő külső hatások.

Nálunk a sokkhatás jóval erősebb volt , hiszen a globális piachoz való alkalmazkodás együtt járt a politikai rendszerváltással is.

A társadalom egyik , kompetenciáját veszítő része számára ellehetetlenedett a párbeszéd, a hatékony személyi kommunikáció, a társadalom másik, szerencsésebb vagy egyszerűen csak fiatalabb része számára pedig éppen megkezdődött   a kommunikáció forradalma.

Megkezdődött a befolyásolás, a hatáskeltés, a hatékony érdekérvényesítés, a meggyőzés, az emberekkel való hatékony együttműködés kommunikációs szabályainak alkalmazása. És hol kezdődött volna másutt, mint a gazdasági szférában – ahol először lett nyilvánvaló: világméretű és permanens verseny résztvevői lettünk. ,

Dialógus a versenyszektorban: hatékony kommunikáció

Multik. Ők hozták magukkal a mintát, mindenekelőtt a hatékonyság-központú amerikai vállalati kultúrákat.

Soha nem látott méretekben képezték a vállalatok az embereiket, a vállalati kultúra , egy közös fogalomrendszer, nyelv, és magatartás begyakorlására, a fogyasztók, a vásárlók, a potenciális partnerek hatásos megszólítására. Ez volt a nagy kommunikációs tréning- korszak.

Az állampolgárból, a polgárból- célközönség lett, akit feltérképeztek, megszólítottak, talán pontosabb ha azt mondom leszólítottak – mi pedig „jól” reagáltunk. Hagytuk magunkat (fogyasztóként) elcsábítani.

A politikai porondon folytatódott a hatékony kommunikáció karrierje, ahol többpártrendszer lévén, ugyancsak verseny van… Hogy ehhez a versenyhez ugyanazok a piacgazdasági kommunikációs receptek kellenek, ennek felismeréséhez elsőként az Orbán kormány jutott el, és divatot is csinált belőle.

(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy míg a gazdasági rendszerváltásban működtek a globális minták, a magyar politikai kultúra hazai fejlesztés, – közép-európai modell. Nem ritka, amikor kizárólag kommunikációs technikák összecsapásait figyelhetjük az érvek, valódi párbeszéd, értékek, elvek, programok vitája helyett.)

Piaci szereplőként megjelent a kereskedelmi média is, de a média speciális elemzésére most nem térek ki.

Amiről eddig beszéltem, az a társadalom hatékony, piaci része volt, a versenyszektor, amelyik mint tapasztaljuk, nagyon is kezdeményezi a párbeszédet, vagy legalábbis a hatásos megszólítást!

 

Dialógus a közszférában – szereptévesztés és empátiahiány

Van egy másik, témánk szempontjából nagyon fontos   szféra, amelyik érezhetően nem versenyez, ahol a hatáskeltés, a hatékonyság, nem látszik fontosnak.

Ez a közszféra; az állami intézmények, az önkormányzatok,

közszolgálati médiumok, társadalmi szervezetek vagy civil egyesületek

és én még idesorolom a tudományos közéletet is.

Ebben a közegben alig tapasztalható hatékony, tudatosan alkalmazott kommunikáció. Hiányzik a tájékoztatás, a megszólítás, a párbeszéd, vagyis az együttműködés hatékonysága. És persze hiányzik a hatékonyság mérése.

Bizonyos értelemben valóban kettéoszlik a társadalom; egyfelől a hatékony kommunikációra és piaci kultúrára épülő versenyszektorra, másfelől a társadalom egészével kis hatásfokkal kommunikáló közszolgálati részre.

(Megjegyzem Amerikában és az Únióban a social marketing elismert tudományág lett melynek tudósai a hatékony tájékoztatás a társadalmi párbeszéd szolgálatában állnak.

Emlékeztetőül idézek fel néhány általánosan ismert jelenséget:

  • Sok a papír, a brossura, sok a betű -és kevés a hatásvizsgálat. Gondoljunk például az évek óta gyártott EU tájékoztatási füzetekre, jó szándékú cikksorozatokra, társadalmi célú kampányokra.
  • A tudományos felfedezések és kutatások nyomán bizniszek, pl. életmódipar virágzik, de valójában a magyar lakosság egészségügyi- életviteli ismeretei megdöbbentően alacsonyak minden szociológiai csoportban.
  • A civil társadalom érdekérvényesítő működését gyakran gátolja, hogy képviselőikből hiányzik a kiállás bátorsága, a közszereplés rutinja.
  • A versenyszférának és a közszférának az együttműködését – a fejlett országok sikeres modelljét: Private Public Partnership – , Magyarországon a közszféra felőli érdektelenség
  • a közmédia még mindig a helyét, a szerepét keresi…és tévesen a versenyző, nem pedig a tudás és kultúraközvetítő szerepben keresi.

Vizsgálódásaink szerint a közszféra társadalmi diskurzusokban megjelenő erőtlensége a kommunikációs kultúra, a kommunikációs műveltség hiányában; az empátia hiányában, a bizonytalan szerepfelfogásában, a megszólítottak nem kellő ismeretében és ennek következtében, a hatások és   reakcióik tervezhetetlenségében, valamint   ezzel összefüggésben egy nem hatékonyság-orientált szervezeti működésben rejlik.

A közszféra átlagos szervezeti kultúráját ezúttal csak abban az értelemben említjük, amennyiben a szervezet működése nem független a keretei között tevékenykedő – működtető ember felkészültségétől. Témánk aspektusából ez a felkészültség a szakmai kompetencia mellett a kommunikációs műveltséget is jelenti.
A kommunikációs műveltség – korkövetelmény!

A kommunikációs műveltség alapjának a tudatos kommunikáció szabályainak ismeretét, és begyakorlottságát tekintem. (Ne tévesszük össze az információtechnikai képzéssel.)

Mire tanítanak a hatékony kommunikáció szabályai?  

  • tarts rendet a fejedben,
  • ismerd meg magad és mérlegeld, mire vagy képes
  • fogalmazd meg egyértelműen a céljaid
  • figyelj a partneredre, és alkalmazkodj hozzá
  • érvelj és vitatkozz hatásosan , de sose sértsd meg mások önbecsülését,
  • légy kíváncsi,
  • az életed tekintsd permanens tanulási folyamatnak!

Ezek a szabályok azonban – és itt a jelentősége a   kommunikációs alapműveltség kiterjesztésének – nem csak a, sikeres kommunikáció magánleckéi, hanem új együttélési normák és a gyorsan változó világban elemi alkalmazkodási technikák.

A közszférának tehát nyilvánvaló érdeke és feladata lenne a kommunikációs műveltség elsajátítása és közvetítése.

Például, a kommunikációs műveltség, érintkezési szabályok, a társas együttlét szabályainak közös megtanulásában miért is ne vállalhatna szerepet a közmédia?

Miért is ne lehetne kötelező tananyag, alaptantárgy a hatékony kommunikáció az iskolákban?

Ami a kisiskolásoknak érdekes szituációs játék, abból lesz az empátia, a másikra figyelés begyakorolt reflexe, az érvelés, a vitatkozás, a nyilvános beszéd biztonsága. Micsoda esélyteremtés!

Ami a középiskolásoknak érdekes szituációs játék, abból lesz az önismeret és az önbizalom forrása, a személyes élet tervezésének, a konfliktusok felismerésének és kezelésének gyakorlata, a fellépés, a szereplés biztonsága.

Ami az egyetemeken és főiskolákon érdekes szituációs és multimédiás játék, abból lesz egyebek között a munkaerő-piaci alkalmasság, mert Európa piacán nemcsak a nyelvtudás, hanem a kommunikációs műveltség is szükséges.

A társadalmi közérzetért, az esélyek biztosításáért felelősséget érző közszférának bizonyosan lépnie kell.

A közszolgálati „ipar” előtte áll még annak a leckének , amit a versenyszféra már megtanult: a kommunikációs felkészültség az a   közös kotta, amelyből a hatékonyságot, a versenyképességet, és a környezethez való alkalmazkodást lehet vezényelni.

Amíg ez az átalakulás nem történik meg, alighanem kulturális tolmácsokra lesz szükség.

 

Köszönöm a figyelmüket.

Leave a comment

Back to Top